Tisztelt Olvasók!
Első bejegyzésem miről is szólhatna másról mint a blogolásról.
Az ember évszázadokon át papírra vetette gondolatait, de ahogy fejlődött a világ egyre inkább átvette ennek a szerepét az elektronikus levelezés. Az e-mailezés két ember közötti információcsere. Ebből adódik hogy az emberek fejében nagyon sokféle, és sokszínű gondolat fordul meg minden nap. Ezeknek a gondolatoknak az átadására tökéletes eszköz a blog.
Vegyük górcső alá ezt az új, különleges gondolatmegosztási formát.
Honnan is indult ez az egész dolog?
Egy brit úriember bizonyos Tim Berners-Lee hozott létre először blogot 1992-ben, bár a kifejezés csak később jelent meg a köztudatban.
A webblog elnevezést John Barger használta 1997-ben.
Maga a blog szó pedig 1999-ben született meg. Ez egy rövidített forma.
A blog tulajdonképpen egy webnapló, amit 10, 100, 1000 vagy akár többmillió ember is olvashat naponta, sőt a végén elmondhatja véleményét kommentek formájában. A Facebook terjedésével pedig meg is oszthatja másokkal.
Nemcsak szöveges formában közölhetjük gondolatainkat, hanem képet vagy zenét is beszúrhatunk egy egy írásunkba, hisz nem minden nap van írhatnékunk, ilyenkor jön jól egy kép ami tükrözi aznapi hangulatunkat, mondhatni egyszerű de nagyszerű megoldás ez így.
Persze nemcsak egy emberről szólhat egy blog hanem pl. egy egész zenekar mindennapjaiba is betekintést nyerhetünk, vagy akár kedvenc írónkról, sportolónkról is olvashatunk a neten, hisz ők is emberek, nekik is vannak gondolataik, miért ne osztanák meg velünk?
Nem merem megtippelni hányféle-fajta blog létezik, ezáltal számokat sem írnék.
A blog elterjedése a 90-es évek végefelé kezdődött, a 2000-es évek közepétől pedig Magyarországon is blogolhattak az emberek.
Ezeket az infokat a hvg-ről szedtem aki szeretné itt tudja elolvasni részletesebben: http://hvg.hu/goldenblog/20050518blog
És most hogy röviden tudjuk mi a célja, funkciója a blognak, elkezdhetünk picit elmélkedni.
Élünk 6 milliárdan a Földön, az internet egyre népszerűbb, elterjedtebb mindenhol, ezáltal növekszik folyamatosan a bloggerek száma. Persze nyílvánvalóan nem születik senki írónak, csak legfeljebb nagyon kevesen, de itt nem is erről van szó. Egyszerűen hogyan adjuk tudtára a világnak gondolatainkat. Meg kell említeni a nyelvnek nagy szerepe van még a terjedésben, minél többféle nyelven kommunikálunk annál többféle blogot tudunk megérteni, ezáltal más országok kultúráját, szemléletmódját is akár.
Illetve meg kell említsem, mint sok netes fórumon, itt is találhatunk barátokat, akikkel elvitatkozhatunk, gondolatokat cserélhetünk egymással, reklámozhatjuk blogjainkat.
Érdekes belegondolni, de egy egyszerű hétköznapi ember írásait akár olvashatják Dél-Amerikában, vagy Ausztráliában....milyen messziek ezek a területek ám az internet segítségével csak egy kattintás.
Hogyan is kezdjünk egy blog írásába?
Talán sok emberben felmerült a kérdés, mi lenne ha nem csak a haverjaimnak, barátaimnak, rokonaimnak, mesélném el vicces történeteimet, esetleg tapasztalataimat, hanem mondjuk egy internetes közösségnek? Ebből legfeljebb egy negatív dolog származhat, az ember sok-sok új ismeretségre tesz szert, ami a későbbiekbe életünk haladtával még akár kamatozhat is. Ezáltal a negatív itt pozitív jelen esetben.
Ahhoz hogy leírjunk valamit fontosnak tartom hogy, ne csak ürességről írjunk, csak ha valami érdekes dolog történik velünk vagy egyszerűen valami felkelti a figyelmünket.
Az embereknek nagyon is számít miről írunk, ezért próbáljuk meg őket kiszolgálni.
Válogassuk meg szavainkat, fogalmazzunk határozottan és egyértelműen, próbáljunk hatni az olvasóra, képzeljék bele magukat a mi helyzetünkbe, gondolkozzanak velünk együtt.
A végén úgyis megkapjuk a magunkét, kommentek formájába.
Itt jön egyfajta vélemény nyilvánítás, amit az emberek sokszor magukra vesznek, ezáltal ellenségeskedéssé fajulnak a dolgok. Ennek nemszabad így történnie. Gondoljunk csak bele, minek írunk le valamit ha utána az olvasó véleményét nem hallgatjuk meg.
Szerintem ez önzőség. A véleményekből lehet fejlődni legjobban, legyen szó pozitív vagy negatív véleményről. Az ember folyamatosan tanul és tanul, csiszolja tudását, érdeklődik, olvas, gondolkozik, filozofál.
Mennyi szép szó, milyen szép is a magyar nyelv ugye?
Összefoglalva írni szinte bárki tud, de a kérdés a minőség vagy a mennyiség a jobb? Erről manapság kevés szó esik, tucatjával születnek írások, és olvassuk őket, ránk van bízva merre haladunk. Egy a fontos, amit elhatároztunk azt kövessük, sose torpanjunk meg, és ha kell, kérjünk mástól segítséget, mer segítséget kérni nem szégyen, és ami lényeges, addig jó míg van kitől segítséget kérni.
Talán számomra ezzel a rövid kis bejegyzéssel elindult valami....de az út hosszú, és ki tudja mi található a végén, nem is beszélve az akadályokról, de a végén mindenki célba ér...ki így, ki úgy.
Üdvözlettel:
az egyszerű ember
